Te hányszor kapsz olyan kéretlen tanácsot, mint aminek az adásától próbáltalak az előző gyakorlatban megóvni??
Sokszor, tudom…
De ha nem is tanácsot kapsz, akkor kapsz kéretlen kritikát, javaslatokat, okoskodásokat, véleményeket, saját sikersztorikat vagy épp elkerülendő negatív tapasztalatokat. Mennyire utálod ezt, ugye?
Nem csoda, senki nem szereti, ha hívatlanul beleavatkoznak az életébe. Gyakran még a meghívásra történő beleavakozást is utáljuk és elutasítjuk, nemhogy ezeket!
De van valami jó ezekben a kéretlen vagy éppen elvárt okosságokban. Mégpedig az, hogy mindegyikben benne rejlik egy darab a megoldásod puzzle-jéből! És ha összeilleszted a sok kis darabot, amit kapsz az élettől a tanácsokon és véleményeken keresztül, akkor megtalálod a megoldást a problémáidra. Nem lesz több álmatlan éjszakád megoldatlan konfliktus miatt! Annyi a dolgod, hogy figyelj oda és halld meg a bosszantó válaszokból is a neked szóló részeket, amik felnyitják a szemedet egy új nézőpontra vagy látásmódra, netán feje tetejére állítják az egész világodat.
Nem nehéz tudni, hogy mely részekben keresendő a te válaszod, a te megoldásod. Általában ezeknél a részeknél erős haragot, sértődöttséget, bántást, bizonytalanságot élsz át, gyakran próbálod magyarázkodással, bizonygatással vagy a másik támadásával elterelni a figyelmet arról, ami kiderült. Arról, amit nagyon alaposan meg kellene fontolnod.
Az is előfordulhat, hogy szimplán csak zavarodottságot vagy értetlenséget tapasztalsz magadban. Elutasítást a másikkal szemben. Talán minél hamarabb el is akarod hallgattatni a másikat, mert nem akarsz arról tudni, amiket mond...még a végén felfed valamit, amit eddig sikeresen titkoltál magad elöl is.
Ha a másik mondandója, kérdése kelt benned valamilyen érzelmi hullámzást, akkor tutira van valami dolgod a hallott információval. Mostmár csak ki kell bogoznod, hogy mi. Persze ez sem kötelező, csak ha szeretnél problémák nélkül, boldogan élni.
Természetesen a másiknak sincs mindig igaza, a te szemszögedből nézve sem. Ezért fontos, hogy ne legyél rabja az érzelmeidnek. Általában ugyanis az akadályozza meg, hogy észrevedd a kínálkozó megoldási lehetőséget, hogy belebonyolódsz az érzelmeidbe és nem tudsz tisztán érzékelni, a belső hangra figyelni.
Tudom, hogy mostanában trendi az érzésekre hallgatni, de nekem az a meglátásom, hogy nem kell olyan komolyan venni az érzelmeket, nincs akkora jelentőségük, mint hiszed. Jönnek-mennek, mint a gondolatok. Felmerülnek mikor kell és elmúlnak, ha hagyod. Érzések alapján ne hozz döntéseket és ne hagyatkozz rájuk ész (belső bölcsességed) nélkül. Bocs romantikus hősszerelmesek, de a szerelemre sem érdemes alapozni egyetlen elhatározást sem...
Hagyd hogy legyenek, tomboljanak és elmúljanak. És mikor lecsengett az érzelem, akkor helyezkedj el középpontod nyugalmában és onnan szemléld és értelmezd a helyzetet, a véleményeket, a jótanácsokat.
Persze ez csak az én véleményem. Te nyugodtan lehetsz más állásponton! ;)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.