Mit tehetsz, ha nehéz döntési helyzetbe kerültél?

Hogy kapcsolódik a korábbi bejegyzésekhez a nehéz döntési helyzetek vizsgálata? 

Ha voltál már döntéskényszerben, akkor tudod, hogy a veszteségtől való félelem ilyenkor elemi erővel tör rád. Pontosabban az a félelem, hogy ha rosszul döntesz akkor veszteség, megbánás és bűntudat lesz úrrá rajtad, amit nem szeretnél megtapasztalni. De vajon miért nem a mindennapjaid része ez a stressz?

Te valamiért azt hiszed, hogy csak akkor kell döntened, amikor a fejedbe veszed, hogy döntened kell.

Oké, megmagyarázom.

Mondjuk eltelik 20 év a házasságodból, van munkád, párod, 2 gyereked meg 1 házad. Egyszer csak azt érzed, hogy túl sok feszültség keletkezett benned, mert nem mennek otthon olyan jól a dolgok. Nem úgy, mint régen; már egy ideje idegesít az asszony/ember, nem tudsz már hozzá kapcsolódni. (persze szex az már régen nincs, de mostmár hozzászólni sincs kedved) Ekkor elgondolkozol rajta, hogy lehet el kellene költöznöd, új életet kezdened, elvégre még mindig csak a 40-es éveid közepén jársz. Hát mikor máskor lépnél, ha nem most! Ilyenkor azt gondolod, hogy egy nagyon nehéz döntési helyzetbe kerültél, ahol ráadásul rossz döntés következtében nagyon sok veszítenivalód van.

A valóság azonban az, hogy a házasságod 20 évének minden napján, valójában minden percében hoztál egy döntést, ami által pont ugyanannyi veszteség ért, mint amennyi a jelenlegi döntésed után fog. Mert veszteség garantáltan érni fog, ezen kár is aggódnod.

Minden alkalommal, amikor újat választok, szintén lemondok az összes többi lehetséges útról és mindazokat elveszítem.

Azonos mértékű veszteség, Te mégis felértékeled az utóbbit.

 Valahogyan nem vesszük észre, hogy a változatlan helyzet, akár jól éljük meg azt akár rosszul, ugyanúgy egy választás, egy döntés eredménye, mint amikor változtatni kezdünk valamin. Tehát valójában, mikor valaki azt mondja, hogy nem tud dönteni, akkor hazudik. Amikor te 'nem döntesz', akkor éppen arról hozol döntést, hogy fenntartod az eredeti vagy jelenlegi állapotot változatlanul. Ez is egy döntés! Ami veszteséggel jár. Mint minden döntés a világon. Olyan nincs, hogy te nem veszítesz egy döntésen. Csak amikor a döntés eredményeképpen rögtön jól érzed magad - sikeresebbnek, szabadabbnak és boldogabbnak, mint korábban - akkor nem foglalkozol azzal, hogy mit veszítettél. De ez nem jelenti azt, hogy tényleg nem is veszítettél. És még azt se jelenti, hogy jól döntöttél.

Az a nyomás, amit magadra helyezel azzal, hogy elhiszed az általad döntésnek kikiáltott helyzetnek nagy jelentősége van, mert most kivételesen sokat veszíthetsz, megakadályozza, hogy jól érezd magad a pillanatban és hogy szívből, félelem nélkül hozd meg a döntésedet. Valójában már azért is jobban leszel a döntés után, mert ettől a feszültségtől megszabadulsz. Mi lenne, ha enélkül a feszültség nélkül hoznád meg a döntést, amit döntésnek tartasz? Végülis korábban évekig sikeresen, stressz nélkül változatlanul ugyanazt döntötted minden nap, hogy maradsz a helyeden. Lemondva minden másról. Miért kellene ennek a döntésnek nagyobb feszültséggel járnia?

Amikor mérlegeled a veszteséget, jó döntést akarsz hozni. Racionálisan fel akarod mérni, hogy melyik esetben nyersz többet, melyik hoz számodra több előnyt, több örömöt, több szeretetet, több pénzt, több elismerést vagy legalábbis kevesebb bajt, problémát, kudarcot, elutasítást.

A probléma ott van, hogy a fejed nem képes a jövőbe látni, csak elemezni tudja a múltat a múlt történései alapján. Amikor hiszel a fejednek, akkor azt is elfogadod, hogy a múlt mindig ismétlődik, mindenki és minden ugyanolyan marad, azok a szabályszerűségek lesznek érvényben a jövőben is, amik a múltban. Ha ez tényleg így lenne, akkor a fejed jó döntést hozna.

De az emberi lét és benne az ember állandó változásban van. Folyton fejlődik, átalakul, újabbnál újabb felfedezéseket tesz és ezáltal újabb szabályszerűségek jönnek létre a világban. A világon semmi nincs kőbe vésve, de ezt már te is tapasztaltad. Mindig történnek olyan dolgok, amikre nem számítasz, mert a múlt nem készített fel rájuk, vagy pont az ellenkezőjüket prognosztizálta.

Tehát ez a pro/kontra mérlegelés nem fog közelebb vinni a döntéshez Téged. Viszont nagyon össze fog zavarni, fel fog hergelni, meg fog ijeszteni és jól ki fog készíteni.

Fogadd el, hogy a döntést a fejed nem tudja meghozni. Honnan tudhatná mi lesz jó neked a jövőben, mikor fogalma sincs róla mi fog történni akár egyik akár másik akár a sokadik lehetőség esetén?

A döntés egyszercsak úgyis megszületik benned, abban az üres térben, amiről már korábban beszéltem. És amikor készen állsz rá, nem állsz ellen neki, nem agyalsz rajta és nem görcsölsz rá, akkor te is meg fogod tudni mi az. A döntés egyszercsak tudatossá válik benned, felmerül mint a világ legtermészetesebb és legegyértelműbb válasza és akkor biztosan tudni fogod, hogy ez az egyetlen út, amit a pillanatban választhattál. Ekkor nem fogsz már azon rágódni, hogy mit veszítettél, mert tudod, hogy úgysem dönthetsz másképp. Neked ez az életed, Neked ez az utad, ez a döntésed. Nem lesznek kétségek vagy kételyek. Veszteségek igen, na de az akkor már kit érdekel, ugye? Hiszen veszteségek mindig lesznek.