Megkérdőjelezetlen tudás. Mégis a korábbi bejegyzést továbbgondolva gyakran felmerül problémaként, hogy a saját tudásunk megkérdőjelezése csak egy bizonyos pontig működik, de nem alkalmazható a tények esetében. Például elhangzott már a következő mondat konzultáción:
- De hát te is tudod, hogy az emberek megbízhatatlanok! Ez nem csak az én véleményem, mindenki ezt gondolja. Ezen nincs mit megkérdőjelezni, ezt kár átgondolni, mert úgyis ez a helyzet. Én ezt nem kitalálom, ez a tapasztalatom!
Tényleg? Vajon mindenki ezt tapasztalja és gondolja?
Ez vajon egy objektív tény?
Az, hogy mit tapasztalsz nagyban függ attól, hogy mit tudsz/hiszel a világról, mit vársz el tőle, mit tudsz elképzelni róla és benne, magyarul mire tudod vagy akarod ráirányítani a figyelmedet.
Ezt nagyon könnyen beláthatod Te is.
Vegyük például azt a helyzetet, hogy kocsit szeretnél venni, ezért most elkezded nézegetni a márkákat, típusokat és kiválasztasz egy kedvencet. Sokat foglalkozol a gondolattal, hogy milyen jó lenne ezt a típust megvenni, elképzeled, hogy már meg is van és vezeted. Vagy csak azon jár az eszed, hogy mikor és miből tudod kifizetni, de mindenképpen sokat foglalkozol gondolatban a megvásárolandó új kedvenccel. Lehet, hogy eddig sosem vagy nagyon ritkán láttál ilyen autót az utakon, parkolókban vagy bárhol, de mostantól garantáltan állandóan észreveszed majd. Úton-útfélen kiszúrod; olyan érzésed lesz, hogy a fél világnak ilyen autója van. Ez nem azért van, mert hirtelen mindenki vett egyet, hanem mert te folyton észreveszed azt, ami eddig is ott volt, csak korábban nem tulajdonítottál neki túl nagy jelentőséget. Nem irányítottad rá a figyelmedet.
Tehát, ha neked az a tapasztalatod, hogy mindenki megbízhatatlan, akkor jelenleg nem veszed észre a megbízható embereket, nem velük kötsz üzletet, nem velük barátkozol. Te zárod ki őket az életedből, mert nem férnek bele a jelenlegi tudásodba, világképedbe. Pedig vannak megbízható emberek. Te például az vagy, nem?
Persze, hogy az, mivel a jelenlévők mindig kivételek. ;)
Szóval a tények nagy része tulajdonképpen a megtanult tudásod részei, ezért szubjektívek és nem örökérvényű igazságok. Ezekből van, amit szüleidtől tanultál, van, amit az iskolában tanítottak neked és van, amit csak szimplán örökségként hordozol a génjeidben. Tudás az, amiben biztos vagy, amit tényként kezelsz az életedben önmagaddal vagy a világgal kapcsolatban.
Nézzük meg egy kicsit konkrétabban mire is gondolok. Íme a nem teljes lista arról, amit én tanultam önmagamról és a világról a 3 különböző forrásból:
Szüleim által:
- hogy hívnak engem és a testvéreimet
- a legtöbb tárgy nevét
- hogyan és milyen gyakran kell takarítani
- hogyan és mit illik nem családtagokkal megbeszélni
- mik azok a dolgok, amiktől félni kell
- nyugodtan beengedhetjük-e a villanyórást, hogy megnézze az óráállást vagy nem
- kinek mihez van joga a családon belül
- kiket ítélünk el
- hogyan kell megfogni az evőeszközt
- mennyire vagyunk igényesek a környezetünkre, önmagunkra
- a kemény munka erény, csak az az érték, amit így szerzünk meg
- mit jelent szabadnak lenni, élni, boldognak lenni, örülni, sírni, fájdalmat átélni, stb
Iskolában:
- a társak szeretnek-e vagy kiközösítenek
- könnyen kötök-e barátságokat, új ismeretségeket
- félek-e a hierachiában felettem állótól
- kiállok-e magamért nálam magasabb rendű és/vagy erősebb emberekkel szemben
- a tudás fontosságát, nélkülözhetetlenségét
- mások által vagyok értékes vagy értéktelen
- nem számít mit gondolok, csak hogy mit tudok
- bizonyos dolgok értékesebbek, fontosabbak, jelentőségteljesebbek mint más dolgok...ez személyekre is igaz => osztályozás, ítélkezés, csoportosítás, összehasonlítás szükségessége és természetessége
- persze matekot, történelmet, nyelvtant és sok egyéb lexikális tudást is ;)
Öröklött sejtszintű tudás:
- a bűnösnek bűnhődni kell, ez lenne az igazságos
- a gazdagok becstelenek, tisztességtelenek
- a nők elnyomásban élnek, alárendeltek a férfinak
- a férfiakat a nők kihasználják, félni kell nehogy egy nő behálózzon
- fejlődni kell, tanulni kell, haladni kell
- a szegénység megéri, mert a szegények boldogabbak avagy a gazdagok boldogtalanok
- az emberek eredendően rosszak
- a halál az élet vége
Ez a lista végtelenül hosszú...ennek köszönhetően mire felnövünk van egy konkrét, kialakult, véglegesített(nek hitt) képünk a világról, benne a helyünkről, tulajdonságainkról, képességeinkről, maximum elérhető eredményeinkről és gyakorlatilag mindenről.
Ez a sok tudás, amivel rendelkezünk felnőtt korunkra elég nagy elégedettséggel tölt el bennünket, hiszen rengeteg munkát fektettünk abba, hogy magunkévá tegyük azt és kialakítsuk belőle a saját kis struktúránkat, amit tulajdonképpen világképnek és énképnek nevezünk. Ez adja az életben a biztonságunkat, enélkül a tudás nélkül elveszettnek érezzük magunkat.
Gondolj csak bele, milyen érzés egy másik ország másfajta kulturájában boldogulni és oda beilleszkedni. A kezdetekben vagy kiakadsz és kétségbeesel vagy kiakadsz és szidod a másik kultúra vélt vagy valós hiányosságait.
De már egy új közösségbe való beilleszkedés is okoz némi fejfájást, ha az más szabályok szerint működik mint, ami a mi világképünkbe kódolva van. Persze ezt inkább úgy szoktuk értelmezni, hogy az új társaság abnormális hülye és akkora badarságokat csinálnak, amit képtelenség befogadni, nemhogy elfogadni!
Így hát ez a biztonságos tudáshalmaz, ami a világban való eligazodásunkat szolgálta gyermekéveinktől fiatal felnőtt korunking, egy idő után a legnagyobb akadályunkká válik. Akadályoz minket a nyugodt, boldog élet megtalálásában. Ugyanis a boldogságunkat az teszi tönkre, amikor a világ és benne a többi ember nem illeszkedik a világképünkbe; azzal ellentétesen cselekszik, gondolkodik és reagál ránk vagy az általunk véghez vitte cselekedetekre.
Minden alkalommal, amikor bosszankodunk, kiábrándulunk, dühösek leszünk vagy csalódunk - tehát kibillenünk az egyensúlyunkból - az annak az eredménye, hogy a világban valami nem úgy történt, ahogyan mi elvárnánk. A történés ellentmond annak a tudásnak, amit mi tényként őrzünk magunkban.
Gyakorlat:
Ragadj egy tollat és egy vagy több száz :) darab papírlapot és kezdd el összeírni a te valóságodat, a te struktúrádat mi alkotja. Nem fontos szétbontanod a 3 különböző tanulási minta alapján, ez legyen inkább csak támpont a gyűjtögetéshez.
Aztán tudatosítsd, hogy ezek nem tények és igazságok, csak tanult minták és szokások, hagyományok és vélemények.
Ha nem teljesen érted miről is szól ez a feladat, akkor pedig egyszerűen csak írj le mindent, amit a világról és magadról tudsz, amit tényként tartasz számon, ami a jelenlegi tapasztalatod. Majd később meglátod, mit jelent az, hogy ezek nem tények, hanem vélemények és nézőpontok.
Ha elsőre ellenállást érzel magadban a feladattal kapcsolatban, ne lepődj meg nagyon. Azontúl, hogy a tudásunk adja a biztonságot és a stabilitást a létezésünkhöz még más oka is van a tudásunkhoz való ragaszkodásnak.
Mint ahogyan azt az előbb már említettem, végtelenül sok tény van a fejünkben. Tudásunk hatalmas és minél hatalmasabb mi annál büszkébbek vagyunk magunkra. Nem tudni szégyen, a tudás viszont állítólag hatalom. Mégpedig azért, mert azt a látszatot kelti, hogy jobbak vagyunk másoknál. Pont emiatt nehéz feladni azt a késztetést, hogy tudjunk minden választ és amit nem tudunk, azt pedig lehetőleg szerezzük meg. Mert akkor birtokunkban lesz valami, amit senki nem vehet el tőlünk, amitől fontosabbak és értékesebbek leszünk, mint az átlag, vagy legalább feljutunk átlagszintre.
Lehet egy kicsit tudásellenes vagyok?! Nem véletlen.
Szerintem a tudás sokszor ártalmas és oknélküli gőgre vagy arroganciára sarkall, ahelyett, hogy igazi magabiztosságot és valós (emberi) fejlődést eredményezne. Ezért arra kérlek, hogy legyél rugalmas a tudással, a tényekkel kapcsolatban és mindig tartsd meg magadnak a tévedés lehetőségét. Legyél kíváncsi és nyitott arra, hogy változtass nézeteiden, újraértelmezz dolgokat, fogalmakat, helyzeteket, embereket. És persze legyél magaddal is türelmes és kedves akkor is, ha a tudásodat nehezen engeded el...
A tudást sajnos tényleg nem tudja elvenni tőlünk senki, ezt csak mi tehetjük meg magunkért.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.