Előfordult már veled, hogy nagyon vágytál valamire, amire éppen nem volt lehetőséged és mikor megnyílt a lehetőség, akkor már nem is kellett annyira? Akkor már nem tudtál igazán örülni neki, vagy egyáltalán nem is akartad az egészet?
Ilyen helyzeteket teremtenek a képzeletbeli korlátaid...azt az illúziót keltik, hogy arra vágysz, ami éppen a korlátokon túl van. Valójában meg nem is biztos, hogy vágysz rá, csak azért tűnik úgy, mert azt éppen amugy sem kaphatnád meg és ami a korlátokon túl van valahogyan felértékelődik a szemedben/lelkedben.
Én, amikor a multis irodában ültem naphosszat bármulva a napsütést az üvegfalakon túl, folyton vágyakoztam ki a szabadba, a napfényre, a temészetbe.
Majd mikor felmondtam és megvolt a lehetőségem, hogy akár naponta kimenjek a szabadba és órákat töltsek a parkban vagy a Duna-parton hirtelen nem volt annyira érdekes az egész. Persze kimentem néha valamennyi időre, de ha nagyon akartam volna ezt meg tudtam volna oldani a multis időszak alatt is. De nem oldottam meg, csak kínoztam magam a gondolattal, hogy ezt nekem nem lehet, nem engedik a körülmények. Ebből is látszik, hogy annyira nem vágytam rá.
Aztán mikor otthon ültem, mert ugye nem volt kedvem kimenni a szabadba, akkor meg elkezdett hiányozni a légkondis iroda a szauna-feelingű lakásomban. Persze korábban a légkondis irodát nagyon sokat szidtuk, hogy mennyit árt az egészségnek és miért kell nekünk pulóverben ülni egész nap mikor kinn 40 fok van...
Nah, hát ennyit arról, hogy hogyan szívatjuk saját magunkat a saját álvágyainkkal és illúzióinkkal arról, hogy mennyivel jobb lenne, ha nem az lenne a helyzet, mint ami éppen van.
Onnan tudhatod, hogy ez szimpla önkínzás és nem valós vágy, hogy nem teszel a "hamis" vágy beteljesüléséért semmit. Elfogadod és belenyugszol, hogy ez nem lehetséges. Nem próbálod meg a helyzetet más szemszögből nézni, átértelmezni, átértékelni, észrevenni az eddig nem látott kiskapukat és így újabbnál újabb megoldási kísérletekkel előrukkolni, amelyeket később gyakorlatba is ültetnél. Ha tényleg vágysz valamire annak a megvalósításért teszel, legalábbis kísérletezel vele.
Tenni valamiért vagy kísérletezni valaminek a megoldásán nem azt jelenti, hogy úgy nagyjából, tessék-lássék módon belekezdek valamibe. Ímmel-ámmal részt veszek benne, de nem teszem bele magam teljesen, mert ki tudja sikerül-e.
Amikor tényleg akarsz valamit, azért tényleg teszel. Energiát, időt fektetsz bele. Beleteszed saját magadat, teljes lényedet, a szívedet. Annak mentén formálod a gondolataidat, a jelenedet függetlenül attól, hogy lehet nem sikerül. Nem azért haladsz a megoldás felé, mert tudod, hogy sikerülni fog, hanem mert nem tehetsz mást. Egy belső késztetés mindig jelen van, hogy tegyél, haladj ebbe az irányba, és ennek kénytelen vagy engedelmeskedni.
A valós vágyak arra valók, hogy végigvezessenek az életen. Ebből kifolyólag nem az a cél, hogy minél hamarabb elérd őket, hanem hogy mutassák Neked az utat.
A vágyaid olyanok mint a lámpások egy sötét utcán. Hazavezetnek, önmagadhoz. Mindig egyre közelebb és közelebb.
Gyakorlat:
Ismerd fel hol és hogyan kínzod magad azzal, hogy arra vágysz, ami éppen nincs és ebben a pillanatban nem is lehetséges. Amire éppen a feltételeid/korlátaid nem adnak Neked lehetőséget.
Csak azokat vedd számba, amelyekért nem teszel igazán. Amelyekért nem szívből, őszintén teszel, hanem csak azért, hogy megnyugtasd a lelkiismeretedet.
Ilyen pl. amikor valaki elmegy terápiára segítségért, de minden látható és érzékelhető módon ellenáll az együttműködésnek, nem hajlandó megfontolni új látásmódokat, nem hajlandó egyedül is dolgozni a változáson, csak attól várja az eredményt, hogy elmegy és 1-2 órát eltölt egy kellemes hangulatú szobában egy együttérző terapeutával, majd hazamegy és folytatja ugyanúgy tovább.
Ilyen az is, amikor a változást mástól tesszük függővé, azt gondoljuk, hogy mi semmit nem tehetünk érte, valaki vagy valami másnak kellene előbb tenni, változni.
Írj le konkrét szituációkat, a te konkrét gondolataidat, amelyekkel naponta szórakoztatod avagy kínzod magad.
Látod, milyen nevetséges az egész?!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.