Így kerülheted el legbiztosabban a tévedéseket

Egész életünkben arra treníroznak minket, hogy bízzunk a fejünkben. A tudásnak rettentően nagy értéket tulajdonítanak napjainkban. Nem akarom becsmérelni a tudás jelentőségét, de ha kicsit jobban körülnézel Te is látni fogod, hogy sokkal bizonytalanabb a megszerzett tudás, mint amilyennek próbálják eladni.

Szerintem az a minimum, hogy kételkedj a megszerzett tudásodban. Másokéban meg főleg!

Azt, hogy éppen mit tudnak alátámasztani a különböző tudományágak, folyamatos változásban van. Néha rájönnek, hogy hatalmas tévedés volt az előző 10-20-50-150 éves állítás, mert napvilágot lát valami addig felfedezetlen tény vagy összefüggés, ami alapjaiban változtatja meg a képet. Ilyenkor széttárják a kezüket és azt mondják bocsi, de erre csak most derült fény. Szerinted hány dolgot állítanak jelenleg rosszul pusztán azért, mert még nem jöttek rá valamire vagy mert még nem nyert bizonyítást? Hogy lehet így bízni a tudásban? Egyáltalán Te miért bízol benne annyira?

Galilei péládul hiába állította, hogy nem a Föld van a világegyetem középpontjában és hogy a Föld mozog és forog. Nem hittek neki, még perbe is fogták nézetei miatt. Majd nagyjából 2 évszázaddal később sikerült bizonyítani a feltételezéseit. Abban a röpke 200 évben továbbra is hitték, hogy a Föld nem mozog, hanem a Nap kering körülötte.

De vegyünk egy átlagemberhez közelebbi példát. Mondjuk a táplálkozás területét. Annyiféle irányzat van már, hogy lassan összeszámolni se lehet – vegetáriánus, vegán, makrobiotikus, paleolit, reformkonyha, biotáplálkozás, nyerskoszt, ajurvédikus, szétválasztó diéta, antropozóf (emberkedvelő) étrend. Mindegyik mondja a saját igazát, hogy az a típusú étkezés miért nagyon jó és egészséges. Bármelyik étrend esetén találunk követőket, akik imádják azt és elégedettek vele, de vannak akik felháborodva hagyják abba. Tőlük aztán jönnek az ellenérvek, a kudarcok, a sikertelenségek bizonyítékai, amik cáfolatul szolgálnak az étrend egészséges vagy hasznos voltára. Van akinek beválik, amit a tudomány mond, van akinek meg nem.

És akkor jön a nagy kérdés – most kinek higgyek? Hát én azt javaslom magadnak. A te saját bölcsességednél senki nem tudja jobban megmondani, hogy neked mi a jó és hogy mi az igaz a te szervezetedre, a te testedre, a te életedre. Szuper, hogy ezerféle irányzat van, és ha elfogadod, hogy a tudás nem egyetemleges, hanem egyénenként változó igazságtartalommal bírhat, akkor mindenféle ellenérzés és harag nélkül képes leszel a saját utadat járni a saját igazságod mentén.

Minden megszerzett tudás a múlt törvényszerűségeit és tapasztalatait vizsgálja egy konkrét ember (szemlélő) szemszögéből és elvárásai mentén, így nem lehet teljes és tökéletes. A múlt tele van hibákkal és az abból kialakított tudás nemkülönben ilyen.

Mára már bizonyított, hogy minden kísérlet eredményét befolyásolja az, hogy az azt elvégző személy milyen eredményre számít. Na akkor szerinted ez mennyire lesz objektív tudás a végén? Pedig a tudás elvileg pont azért megbízható, mert objektív tényeken alapuló.

Mivel a tudásról tévesen azt híresztelik, hogy megbízható te is erre alapozod a döntéseidet. Ha valamit egy tudós, kutató, orvos, matematikus vagy egyéb tudományos fokozattal rendelkező esetleg társadalmilag elismert személy állít azt jobban elhiszed, mint amit te belül érzel a helyzettel kapcsolatban. Nem mersz önmagad belső bölcsességére hallgatni és ez igen nagy baj. Egy idő után korlátozott lehetőségeid lesznek, mert a tudásod lecsökkenti az elérhető és megvalósítható opciók számát. A világot csak ezen a korlátozott tudáson keresztül leszel képes értelmezni és felfogni, minden más, ami ennek nem fog megfelelni elutasítást, félelmet, szégyent és aggodalmat fog kelteni benned.

Nincs nekem bajom a tudással, én is sok helyen sokmindent tanultam eddigi életemben és hasznosítom is azokat. A probléma ott kezdődik, amikor megkérdőjelezés nélkül fogadod el a tudást; anélkül, hogy átfuttatnád a saját belső igazságszervereden.

Amikor tudásról beszélek nem csak az iskolában megtanultakra gondolok. Minden olyan fogalmat, következtetést és világról alkotott tényt (tényként kezelt véleményt) értek ez alatt, ami benned természetesként és objektívként van tárolva. Minden tudás, amiről egyszer elhitted, hogy igaz.

Az óvodai eredmény elég jól megmutatja, hogyan működik a megszerzett tudás: 61 kép ábrázolt férfiakat és csak 5 kép nőket.

A legtöbben ezeket a szakmákat férfiaknak tulajdonítják, mert ezt szokjuk meg, ezt tanulja és fogadja el az agyunk alap beállításként a világról. Hogy ezek férfias szakmák. Ennek több következménye is lehet, ha ez a tudás megkérdőjelezhetetlenül rögzül bennünk.

Például fel sem fog merülni a fejünkben lányként, hogy ezek közül a szakmák közül válasszunk hivatást.

Annyira meglepő lesz szembetalálkozni egy női képviselőjével bármelyik férfiasnak hitt szakmának, hogy hirtelen összezavarodik az agyunk. Mert valami ellentmond a tudásának. Ezért kevesebb bizalom alakul majd ki bennünk, amikor nőket látunk ezekben a pozíciókban. És nem azért mert utánanéztünk, hogy mennyivel jobban (vagy rosszabbul) teljesítenek a férfiak vagy konkrétan arról a nőről hallottuk, hogy hibákat követett el ebben a szakmában. Nem, nem...egyszerűen azért, mert úgy tudjuk, hogy ezekben a szakmákban férfiaknak van helye. És kész.

A fejed nem örül, amikor a valóságban valami másképp alakul, mint ahogyan az benne tudásként rögzült. Kétkedővé, bizalmatlanná és bizonytalanná tesz téged, amit te bezárkózással, támadással, agresszivitással fogsz palástolni vagy próbálni megszüntetni.

Ugyanez a megszerzett tudáshoz való ragaszkodás vezeti a rasszistákat harcba vagy a szülőket az ordításhoz és gyermekeik megszégyenítéséhez.

Egy másik történet is tanulságos lehet számodra. Olvastam valahol, lehet nem is történt meg, de az biztos, hogy könnyen megtörténhetett volna.

Egy kislány kapott két almát az iskolában. Hazavitte mindkettőt és megmutatta Anyukájának a szerzeményét. Az Anyuka megkérte kedvesen a kislányát, hogy az egyik almát adja neki.

Erre a kislány fogta és mindkettőből kiharapott egy-egy darabot. Az Anyuka látva a kislány meglepő tettét, bosszús lett és csalódott, hogy milyen önző gyermeke van, aki a kedves kérés ellenére nem hajlandó vele megosztani az almáját.

Miután a kislány végzett a falatok lenyelésével, közölte az Anyukájával hogy a bal kezében lévő alma a finomabb, azt adja neki oda.

Az Anyuka úgy tudja, hogy beleharapni egy almába egyenlő a birtokviszony kifejezésével és ennek mentén feltételezte, hogy gyermeke mindkét almát magának akarja. Ez egy apró, de szemléletes példa. Számtalan ilyen történetet mesélhetnék még Neked, amelyből kiderül, hogy a múltban szerzett tudásod meggátol Téged a tisztánlátásban, ítélkezővé tesz és negatív érzelmek sorát indítja be nálad ok nélkül.